Perzsafa

6-10 m magasra növő, ősszel lángvörösre színeződő lombú fa. Meleg fekvésű, nedves agyagos helyen jól fejlődik. Cserjecsoportba vagy szoliternek is ültethető.fiatal növényeket szállítunk .Közepes vagy magas termetű, alacsonyan elágazó, gyakran többtörzsű, széles koronájú lombhullató fa. Egyedülálló tulajdonsága, hogy egymással tartósan érintkező ágai összenőnek. Valódi szövetegyesülés, csak két (akár külön egyedhez tartozó) vasfa ág között jön létre, ha más fafajok ágaival nő össze, az csak mechanikai kapcsolatot jelent, vagyis a két különböző fafaj kérge egymás között megmarad. A kaukázusi vasfa kérge Barnásszürke vagy vöröses árnyalatú, a platánhoz hasonlóan kerek lapokban leváló, a friss kéreg okkersárga vagy drapp színű foltokban látható. Vesszői szürkék, vékonyak de merevek, nem teljesen egyenesek. Fiatal hajtásai zöldes alapon gyakran vöröses árnyalatúak, merev csillagszőrökkel borítottak. Rügyei hosszúkásak, a vesszőhöz hajlók, feketésbarnák, sűrűn szőrösek. Szórt átellenes állású levelei visszás- vagy hosszúkás-tojásdadok, 5-20 cm hosszúak, 3-7 cm szélesek, válluk ék alakú vagy kissé lekerekített, csúcsuk tompa hegyben végződik. A levél széle kanyargós vagy szabálytalanul csipkés, kissé hullámos. Színük fényes sötétzöld, fonákuk kissé világosabb. Kihajtáskor a levelek széle gyakran antociános (pirosas) árnyalatú és érdes szőrökkel fedett, ez később elmúlik. A levél erezete szárnyas, színi oldalán kissé bemélyedt. Őszi lombszíne lángoló tűzpiros, bordó, narancssárga vagy sárga. Kora tavasszal, lombfakadás előtt nyíló, szélmegporzású sziromtalan virágai fejecskékbe tömörülnek, legszebb díszük a sok borvörös portok. A virágtakaró csupán a halványzöld csészelevelekből áll, melyeket sötétbarna fellevelek vesznek körül. Két kopáccsal nyíló, kétrekeszű, szarvacskás tüszőtok termése fásodó, magvai fényes sötétbarnák apró világos köldökfolttal. Elsősorban díszfaként ültetik.